Passzív ház tervezés

Ha már egyszer megterveztük és megépítettük, mérjük is meg !

A passzívházak tervezése az energiamérleg meghatározásával kezdődik …” mondta Dr.Wolfgang Feist (Darmstadt, Németország, Passivhaus Institut) Bolzano-ban (I) 2008.08.24-én az előadásának első mondataként.

Sokak számára elképzelhetetlen, hogy rajzok, vagy egyéb koncepció nélkül tudunk majd bármit is számolni. Pedig lehetséges, hiszen a koncepció éppen a passzívház standard, amely egyértelmű útmutatást ad az energiahatékonyság és a költséghatékonyság mentén. 

A számítások elvégzéséhez a PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket = Passzívház tervezési csomag) áll a rendelkezésünkre, amely segítségével szinte minden műszaki paraméterre kiterjedően energetikai megállapítást, szimulációt tudunk tenni, végrehajtani. A nagyszámú megvalósult passzívházak sorra visszaigazolják a számításokat, amelyeknek egyik fokmérője az alacsony fűtési költség. Ez a hagyományos épületeinkhez viszonyítva akár 90%-kal is kevesebb lehet.

Sok esetben már a tervezési szakaszban szóbakerülnek a fentiek, hiszik is meg nem is az érdeklődők, az építtetők. Szinte kivétel nélkül minden passzívházba költöző árgus szemekkel figyeli a különböző paramétereket, megvalósulnak-e az ígérvények. Sajnos csak hosszú hónapok távlatában áll rendelkezésre annyi tapasztalat, ami már megnyugtatja a bentlakót, valóban jó döntést hozott, amikor a passzívház megvalósítás mellett döntött.

Megvizsgáltuk a méréstechnikai lehetőségeket és meg kell állapítsuk, az egyszerű és olcsó megoldásoktól a profi, de drága kialakításokig széles a paletta. Mielőtt még belebonyolódnánk a részletekbe, előljáróban praktikus rögzíteni az alapösszefüggést: Q=c*m*dt [kW] azaz méréstechnikai oldalról a hőmennyiség meghatározásához tömegáramot és hőmérsékletet, illetve hőmérséklet különbséget kell mérnünk.

A hőmennyiség mérés általánosan visszatérő probléma a társasházakban. Lakásonként eltérő életvitel, szokások mellett eltérő a fűtési energiafelhasználás. Ezért a társasház által felhasznált fűtési energiát lakásonként eltérő mértékben, de a felhasználással arányosan kell számszerűsíteni és a költségeket szétosztani.

A hőmennyiség mérés (alkalmasint költségmegosztó berendezések) sokfélesége, használata és használhatósága szerteágazó, ezért ezekkel külön nem foglalkozunk. Meg kell állapítsuk, hogy megbízhatóan és pontosan végzik a dolgukat. Általában a mérőegységre szerelt manuális (ritkábban digitális) kijelzőn az aktuális mérőállás leolvasható.

Nagyobb rendszerek, többnyire irodaházak esetén a modern, digitális jelképzés, továbbítás, feldolgozás az elegáns megoldás az egyedi mérők leolvasása helyett. KNX, Loxon, és ki tudja még hány nagytudású rendszer érhető el napjainkban. Megvizsgáltuk ezeket a rendszereket és arra a megállapításra jutottunk, hogy a nagymértékű flexibilitás biztosítása mellett már-már programozói vagy programozó matematikusi tudást és tapasztalatot igényel a felprogramozásuk, vagy a használat közben jelentkező újabb felhasználói igények kielégítése, megvalósítása esetén.

Egyszerűségre törekedtünk, és fontos, nem akarjuk megváltani a világot. Hőmennyiség értékeket mérünk percenként, és továbbítjuk az internetes felületű megjelenítésig. Így az időben változó értékek vizsgálhatók, más mérési módszerek esetén megbúvó információk feltárhatók.

Jellegzetesen hibás szemlélet, hogy télen 60 oC  hőmérsékletű napkollektor biztosan ellátja majd a fűtési rendszerünket hőenergiával, de legalább kiegészítő fűtésként „ráfűtés” jelleggel alkalmazható lesz.

Sajnos ezek csak vágyálom, hogyan akarunk olyan energiahordozót (megújuló) alkalmazni, amelyik éppen akkor fogy el, amikor a legjobban szükségünk lenne rá?

Visszatérve a példánkra, a hőmérséklet „csak” egy műszaki állapot pillanatnyi értékelésre ad lehetőséget. Igen, a leolvasás pillanatában a kollektor 60 fokos. Csakhogy a napkollektort nem azért telepítjük, hogy meleg legyen, hanem azért, hogy hőenergiát szolgáltasson. Lehet, hogy ez utóbbi mondatommal néhány olvasónak újat mondtam ? Mérjük meg ! De ne a hőmérsékletet, hanem a hőmennyiséget, mivel a hőmérsékletet már tudjuk.
A fenti egyszerű képlettel a hőmennyiség számszerűsíthető, és hamar kiderül, hogy a gyenge energiahozam kevés „fűtési energiát” produkál a tetőn. Nyáron bezzeg sok is ez az energiahozam, csak nyáron senki nem akar fűteni …

Visszatérve a fűtési energiamennyiség meghatározásához, a hőtermelő után az előremenő csővezetékbe épített térfogatáram mérő, közismertebb nevén vízóra, szolgáltatja a számításhoz az egyik paramétert, az előremenő és visszatérő hőmérséklet különbség pedig a másik paramétert. (A harmadik, sorban az első nem más, mint a víz fajhője.) A szorzatukból megkapjuk az éppen aktuális hőmennyiséget, pontosabban az aktuális hőteljesítményt. (időegységre jutó hőenergia)

Miért jó ez nekünk ? Milyen következtetéseket tudunk levonni az adatsorokból ?

Az első kézenfekvő következtetés, hogy a számított teljesítmény és a hőleadók által beépített hőteljesítmény hogyan áll egymással arányban. Több esetben kiderült, a hőleadók teljesítményének összege többszöröse a leghidegebb időszakban megjelenő fűtési teljesítménynek. Azt mondja erre az egyszerű felhasználó, ez jó, mert hamar lesz meleg az épületben. Biztos ? Szerintünk 2x 3x többet költöttek a fűtési rendszerre, mint ami szükséges lett volna. Ezt pedig pazarlásnak nevezik.

A termosztátok parancsolt értéke szerinti kapcsolások száma, és a kapcsolások utáni folyamatos keringető szivattyú-üzemidő szintén beszédes a szakemberek számára.