Mi az a passzívház?

1991. Darmstadt, Németország. Útjára indítja Dr. Wolgang Feist és munkatársai a “passzívház” elméletet, ezzel egyidőben elkészül az első passzívház Kranichstein-ben. Sokan sokmindent mondanak a passzívházakról (a passzívházakra). Úgy gondoljuk, hogy 12 éves passzívház-tervezői múltunkra visszatekintve szükségtelen átfogó képet adnunk a passzívházakról, elegendőnek tartjuk az eredeti definíciót (meghatározást)  idézni:

A passzívház olyan épület, amelyben a kellemes hőmérséklet fenntartása (ISO 7730) megoldható kizárólag a higiéniai szempontból elegendő szellőző levegő (DIN 1946) utánfűtésével vagy utánhűtésével, további levegő visszaforgatása nélkül.

Természetesen szükséges kiegészítéssel élnünk azok részére, akik esetleg nehezen tudják értelmezni a száraz műszaki szöveget:

kellemes hőmérséklet fenntartása = tervezési hőmérséklet 20 oC biztosításával (ez nem jelenti hogy ne lehetne akár 26-28 C-t biztosítani a lakáson belül, csupán ebben az esetben a kiadódó energiafogyasztási érték már nem alkalmas az épületek összehasonlítására)
téli időszakban a hideg kültéri levegő csekély mennyiségű nedvességgel (abszolut nedvességtartalom g/kg) rendelkezik magas relatív páratartalom érték mellett. Ezt a hideg levegőt az épületeinkbe juttatva és felmelegítve száraz levegőt kapunk, aminek az abszolut nedvességtartalma ugyanaz, mint a felmelegítése előtt, csak éppen a relatív páratartalma nagyon lecsökken, akár 20% alá, így nyálkahártya (torok) irritációt idézhet elő. Ezért hangsúlyos a definícióban, hogy csak a higiéniai szempontból elégséges szellőzőlevegő áll a rendelkezésünkre a hőbevitelre, amivel az épület veszteségeit (energiaveszteség) pótolni tudjuk.
higiéniai szempontból elégséges (szükséges) levegő mennyisége a helyiség(ek)ben tartózkodók száma szerint változó-, eltérő CO2 kibocsátás és az emberi tevékenységgel járó szaghatások, valamint a bútorzatok, falfestékek egyéb beépített anyagok károsanyag kibocsátásának ellensúlyozására, eltávolítására. A hazai rendeletekben foglaltak szerint a lakás célú épülethasználat esetén n=0,5 h-1 légcsereszám elegendő, a passzívházak esetében a hővisszanyerős szellőztető berendezések alkalmazásával ennél kevesebb is megfelel, számszerint n=0,3 h-1, az előbbi esetben ablaknyitással míg a passzívházak esetében folyamatos szellőzéssel-, szellőztetéssel számolunk.
a szellőző levegővel juttatjuk (alapesetben) a passzívházakba az épület energiaveszteségeinek pótlására a fűtési energiát. Mivel a levegővel nagyon kevés energia szállítható, ezért különösen jó hőmegtartó képességgel (hőszigeteléssel) kell rendelkeznie az épületnek, hogy ez a csekély kapacitás elegendő legyen a feladatra. Az energiamérlegben fókuszba kerül a szoláris nyereség is, hiszen ami a Nap hősugaraival hőnyereség formájában az épületbe kerül, azt már gépi úton nem kell előállítani.
szellőzőrendszerek tervezésénél a légfűtések optimalizálásánál tervezési stratégia lehet, hogy a helyiségekből elszívott levegő egy részét visszaforgatják, ezzel növelve a fűtési kapacitást. Erre a passzívházak esetében nincsen szükség.
A kranichstein-i passzívház 1991-ből (Darmstadt, Németország)

[VISSZA]